Mára már mindenki tisztában van vele, hogy 2008-ban olyan pénzügyi, majd gazdasági válság kezdődött, amely egész világunkat érinti, és negatív hatása évekig, akár évtizedekig is elhúzódik. Az elmúlt időszak pénzbősége, a lakossági és állami – hitelre történő - fogyasztás mértéke tovább nem tartható fenn sem a fejlett nyugaton, sem az éppen felzárkózó keleten.
2008 végén Robert Fico még azt nyilatkozta, a válság hatása minimális lesz Szlovákiára nézve, 6,5% helyett 4% körüli éves gazdasági növekedést okoz, ennyi az egész. Azt is hozzátette, hogy a magyarországi helyzetet „nyugodt felülnézetből” szemlélhetjük, annyira erős lábakon áll a szlovák gazdaság.
Ehhez képest ma 2,4%-os gazdasági visszaesést jeleznek a nemzetközi szervezetek Szlovákiában 2009-re, és ez a szám még könnyen módosulhat negatív irányba.
A domináns autóipar, aminek eddig a rekordarányú növekedést köszönhettük, a válság egyik legnagyobb vesztese lesz. A „roncsprémium“ csak egy szépségtapasz a haldokló homlokán, sőt: ennek köszönhetően azok is előbbre hozták a gépkocsi vásárlást, akik ezt csak jövőre vagy két év múlva tervezték. Ennek logikus következménye, hogy az elkövetkező két évben még jobban visszaesik a kereslet, még nehezebb helyzetbe kerülnek a gyárak és beszállítóik, alkalmazottak további ezrei kerülhetnek utcára. Az ő vásárlóerejük és hiteltörlesztési képességük jelentősen csökken, ezáltal más, az ágazaton kívüli cégek forgalma, bevétele is visszaesik – kész a klasszikus válságspirál.
Nagyon fontos lenne, hogy minden adódó lehetőséget kihasználjunk a válság enyhítésére. Az Európai Unió az első lépéseket már megtette: az éves költségvetést a 2009-es 116 milliárd euróról 2010-ben 139 milliárdra emelte. Nagyon fontos tény, hogy a javaslat szerint ennek 45%-a a gazdasági növekedést és foglalkoztatást segíti elő, és a 2004 óta csatlakozott államokba irányul majd az összeg több mint fele (!). Összehasonlításképp: Szlovákia éves költségvetése kb. 13 milliárd euró. Ez arányosan azt jelenti, hogy akár a szlovák költségvetés felének megfelelő európai forrást költhetünk a válságkezelésre. Gondoljunk azonban arra, kik és hogyan osztják szét ezeket az összegeket. Csak a Janušek-féle „faliújság-pályázat” 120 millió euró (kb. 3,6 milliárd korona) közösségi pénzt juttatott baráti zsebekbe.
Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy ebben az esetben látszott igazán az EU ellenőrző szerveinek ereje. A kormánykoalíció a szlovák parlamentben kényelmes többséggel rendelkezik, az üggyel kapcsolatban az ellenzék érveit lesöpörték, javaslataikat leszavazták. Az EU nyomásának köszönhető, hogy a miniszterelnök leváltotta a gazdasági minisztert, és – ami sokkal fontosabb – érvénytelenné nyilvánították a pályázatot.
Ezért tartom fontosnak, hogy hazánkat az Európai Parlamentben és bizottságaiban megfelelően felkészült szakemberek képviseljék, akik átlátják a gazdasági és pénzügyi folyamatokat és megfelelő módon, szakmai érvekkel alátámasztva tudják tolmácsolni észrevételeiket az EU végrehajtó és ellenőrző szervei felé. Ezért szeretnék dolgozni én is – a jövőnkről van szó.