A mezőgazdasági termelés, az élelmiszerek előállítása egyre fontosabb stratégiai ágazattá válik a világ minden országában – így az EU-ban is. Ezt bizonyítja az is, hogy a teljes költségvetés közel fele (42%) mezőgazdasági és vidékfejlesztési célokra irányul. Ez a 2007 – 2013-as ötéves költségvetési idõszakban több mint 1000 milliárd euró.
Szlovákia déli részén minden feltétel adott ahhoz, hogy akár az egész ország „éléskamrája” legyen. Kedvezőek az időjárási feltételek, jó a termőföld és a vidéki lakosság évszázadok óta foglalkozik mezőgazdasággal – értünk hozzá. Közép-Európa idõőrása a stratégiai előrejelzések szerint a klímaváltozás hatásait sem érzi meg annyira, mint a világ egyéb részei. A termőterületek nagy részét egyre gyakrabban sújtják aszályok vagy éppen áradások, de nálunk – különösen a Kárpát-medencében – kevésbé érezhetők a negatív hatások, kisebb az időjárásból adódó kockázat. Mivel emellett a termőföld ára még mindig mélyen a nyugat-európai árak alatt van, nagyon jó befektetési célponttá váltunk a mezőgazdasági vállalkozók, pénzügyi alapok számára.
Ma a mezőgazdasági ágazat legnagyobb problémái a következők:
1. Az EU szabályozás túl szigorú – Az unión belüli termelőknek az élelmiszerbiztonsági, higiéniai és munkabiztonsági előírások sorát kell betartania, ami komoly egyszeri beruházásokat igényel, és a termelést drágítja. Az EU-n kívüli versenytársaknak (Kína, Dél-Amerika, szovjet utódállamok) ezeket vagy nem kell betartaniuk, vagy az EU szervei számára az előírások betartása nem ellenőrizhetõ. Ezáltal olcsóbb és hatékonyabb a termelésük, kiszorítják a hazai piacról saját termelőinket.
2. A nyugat-európai és kelet-európai támogatások közti különbség – Bár az új tagországok nyomásának köszönhetően csökken a különbség, jelenleg az itteni gazdák nyugat-európai (EU 15) támogatásnak kb. 80%-át kapják. A mai kiélezett versenyben, amikor az üzletláncok nagy mennyiségben tudnak importálni – az EU-n belül vám-, és adóköltségek nélkül –, ez a 20% különbség döntő lehet a túlélés szempontjából. Az eredeti ütemterv szerint a támogatások csak 2013-ban egyenlítődnének ki.
3. Nemzetközi üzletláncok – Az élelmiszeripari láncolatban (termelõő– feldolgozó – értékesítő) az árbevétel egyre nagyobb része marad az értékesítőknél. Néhány évtizede ez 50% körüli volt, mai becslések szerint a „multik” esetében ez több mint 80%. Vagyis pl.10 euró értékű áruból 2 euró jut a termelőnek, aki a termelés összes kockázatát (időjárás, betegség stb.) viseli. Eközben az eladás koncentrálódik az üzletláncokban. Ma az élelmiszerek 80%-át itt vásároljuk, és az arány még mindig évről évre növekszik.
Az elmúlt két évtizedben az EU mezőgazdaságára az állandó túltermelés és az alacsony élelmiszerár volt jellemző. Ez rövidesen megváltozik, az olcsó olaj után az olcsó élelmiszer korszaka is véget ér. Stratégiailag nagyon fontos, hogy a termőföld azok kezében maradjon, akik itt élnek, élelmiszert, munkát biztosítanak és a kitermelt hasznot helyben fordítják vásárlásra, fejlesztésre. Tévedés azt hinni, hogy ez kizárólag a gazdák érdeke.
Ezekért a célokért hatékonyan csak európai összefogással, a környező országokkal együtt tudunk küzdeni. Már ma vannak olyan üzletláncok, amelyek éves árbevétele nagyobb, mint pl. Szlovákia teljes költségvetése. Ezért kiemelten fontos, hogy nemzetközi szinten is szakszerű, hatékony politikával és diplomáciával védjük érdekeinket.