Faliújság-pályázat, emissziós kvóták, sztrádaépítés, minisztériumi logók milliókért… Lehetne folytatni a sort hasonló ügyekkel, amelyek súlyos milliókba kerülnek nekünk, adófizetőknek. De vajon muszáj-e, hogy így működjön a politika? Miért lehet másképp Svédországban, Svájcban? Sokan azt hiszik azért, mert ott mások az emberek, más a kultúra, ezért nálunk sosem fog olyan tisztán és átláthatóan működni a rendszer, mint ott. Pedig a különbség nem az emberekben van: logikus, átlátható és következetes a rendszer és ez csak akarat kérdése – a politikusok akarják-e, hogy ilyen legyen. A közélet és a közpénzek elosztásának tisztasága három egyszerű szabály érvényesítésén múlik:
1. Ellenőrzési módszerek
A pénzek áramlásának ellenőrzése szakmai kérdés. Ma már rengeteg „multi” vállalat működik Szlovákiában is, néhányuk ugyanakkora pénzeket mozgat, mint az egész szlovák költségvetés. Mégsem hallunk olyat, hogy elsikkasztanak néhány millió eurót. A kereszt-ellenőrzések rendszere, a cégen kívülálló audítorok bevonása és a pályáztatási rendszer szabályai ezt nem teszik lehetővé. Ez egy létező és bevált módszer, amit a minisztériumok gazdálkodásában is be lehetne vezetni, ha megvan hozzá a politikai akarat.
2. Nyilvánosság
A botrányok szinte kivétel nélkül újságíróknak köszönhetően derültek ki. Nem véletlen, hogy Robert Fico mindent elkövet, hogy hiteltelennek, az ellenzék által pénzelt bértollnokoknak állítsa be őket: perekkel fenyeget, nyilvánosan hiénának nevez mindenkit, aki érdeklődni mer a gyanús ügyletek körül. A minisztériumok szerződéseit egyszerűen nem mutatják meg, vagy csak úgy, hogy a lényeges adatokat kitörlik belőle. Tudatosítanunk kell, hogy az újságírók munkája is egy ellenőrző mechanizmus, ami féken tartja a korrupciót. A politikusoknak nem támadni, hanem segíteni kellene egy jó sajtótörvénnyel. Ebben világossá kell tenni, hogy a közpénzek és állami megrendelések területén kötelező kiadni az információkat.
3. Következmények
Egy jellemző történet Szlovákiából. Egy miniszter az államtitkárával karöltve, egy faliújságra kiakasztott papír segítségével gyakorlatilag elsikkaszt 3,6 millió eurót (120 millió koronát). Hetekig folyik a ködösítés, majd amikor már az EU is fenyegetőzik, a minisztert leváltják, helyébe az államtitkárát ültetik a bársonyszékbe. A volt miniszter jól fizető állásba kerül annál a cégnél, akinek segített „megnyerni“ a pályázatot. Ha így néz ki a „felelősségre vonás“, akkor mi tartja vissza az utánuk jövő politikusokat a közpénzek csapolásától? A politikai mentesség fontos dolog, de meg kell, hogy legyenek a határai. Ha valaki bizonyíthatóan lop, sikkaszt azt a politikában sem leváltással, áthelyezéssel, hanem letöltendő börtönbüntetéssel kell sújtani.
Én azt látom, hogy ezek a szabályok jól működnek. Ezért szeretnék dolgozni, hogy a politikában is érvényre jusson ez a rendszer, mert ez mindannyiunk érdeke. Mert lehet másképp…